partners
Hungarian Championship
International 2011 Match Race Series
Hasonlóan fagyos idő fogadott bennünket a volt NDK területén, mint amilyen itthon volt november 2. hétvégéjén. A negyedik hollandis páros versenyre ismét 10 egységet hívtak meg és megint elég erős volt a mezőny. A mi csoportunkban egyből a gardai VB 3. helyezett holland párosa ellen kerültünk össze, akivel annyira belemelegedtünk a rajt előtti helyezkedésbe, hogy nem vettük észre a pályára osonó uszályt, ami csak tőlünk alig 10 méterre adott először hangjelzést. Szerencsétlenségünkre a mellettünk lévő hollandok miatt csak a rajtvonaltól távolabbi oldalára tudtunk kitérni a szentségelő kapitány irányította hajónak, így 45 mp hátránnyal rajtoltunk el, ami ilyen rövid pályán elég végzetes. Ennek ellenére a csíkos, gyenge szélben a hátszél végére egyszer még le tudtuk keresztezni ellenfeleinket, de a manőverek enyhén szólva nehezen kivitelezhetőek voltak a számunkra érthetetlenül komplikáltan felszerelt hajókkal, így nem tudtuk megtartani pozíciónkat és végül kikaptunk. Ezután viszont minden futamunkat hoztuk és 3 pontot szereztünk, de másik 2 egység is, ráadásul teljes körbeveréssel, ezért a versenyrendező döntésére voltunk bízva, aki sajnos elég furcsán értelmezte a szabályokat. (Ilyen esetekben a kérdéses csapatok 1. futamát semmisnek kell venni és az így kapott pontszámok döntenek. Evvel mi első helyen jutottunk volna tovább, kettejük között pedig az egymás elleni eredmény számított volna, amivel a hollandok nem kerültek volna az elődöntőbe.) Arra hivatkozott, hogy a versenyutasítás szerint döntött, amiben az áll, hogy aki először hibázik, az esik ki. Mire mi utána tudtunk nézni, már zajlottak a döntők és amúgy sem akartuk tönkretenni a rendezvény hangulatát, így csak utólag kértük a zsűri állásfoglalását, akik hosszas tanakodás után nekünk adtak igazat. Addigra azonban már a díjkiosztó is lezajlott, úgyhogy maradt az erkölcsi győzelem, bár a főrendező nem vallotta be, hogy hibázott.
A mi csoportunkból így a Schäfers/Brack német és a Kramer/Geelkerker holland páros jutott tovább, míg a másik ágon Bojsenék és a német Bogumil/Lisken voltak eredményesek.
Az elődöntőt a dánok simán 0-2-re elvesztették és a hollandok is jobbak voltak Kai-éknál. A 3. helyért zajló csatában a németek 2-0-ra verték Bojsiékat, akik megjegyezték, hogy ezt a műfajt még tanulniuk kell. A döntőben nagy küzdelemben maradtak alul Bogumilék 2-1-re, így az idei győztes a holland kettős lett. Este élő zenés bulival és igazi német ízekkel kényeztettek bennünket.
Info: www.dahme-jacht-club.de
Olcsi
Match Race 2010 Report:
November 13-án egy berlini meghívásnak tettünk eleget, ahol 3. alkalommal rendezték meg az FD Berlin Matchrace meghívásos eseményt. A páros versenyre 10 aktív hollandis egységet hívtak meg, többek között a dán Bojsen-Möller testvéreket, akiket nem kell bemutatni, a volt NDK-s Borowski testvéreket, akik közül a kormányos ezüstérmes volt a Pusani olimpián 470-esben, Ralph Jambor helyi versenyzőt, aki korábban kétszeres Európabajnok volt Kalózban és Uwe Steingrosst, aki idén a Soling Masters VB-n volt első. A 10 egységet két 5-ös csoportra osztották, ahonnan az első 2 maradt talpon. A mi csoportunkban hajszálon múlott a továbbjutás, mert hárman is 3 győzelmet értünk el és körbeverés volt. Csak azért mentünk mi tovább, mert az utolsó futamot mi nyertük. A másik elődöntősök Borowskiék lettek, így ők kerültek össze a másik ág másodikjával, a dán hajóval, mi pedig Steingrossékkal kezdtünk. Már a selejtezőkben is az egyetlen aluárbocos hajóval mentünk, amit az elődöntőre is kifogtunk, de itt legalább futamonként csere volt. Szerencsére nagy szerepe nem volt a felszerelés minőségének a csíkos, pöffös szélben, inkább a hajókezelés döntött. Az első elődöntős futamban vezető helyről átadtuk a győzelmet, a németeknek, mert a hátszeles befutóban túl hamar kereszteztük őket jobbcsapáson és egy szélcsíkkal megcsúszva befértek elénk. A következő 2 futamban már jobban koncentráltunk és a rajttól kezdve kontroláltuk az ellenfelet és behúztuk a 2 győzelmet. A másik ágról Bojsenék jutottak tovább, így velük vívtuk a döntő csatát. Itt a vártnál könnyebben 2-0-ra győztünk, amit nem annyira páros versenyzési tudásunknak, inkább jó manővereinknek köszönhettünk. Elég intenzív napunk volt, élveztük a pörgős versenyt, amihez a jó rendezés és a tapasztalt bíráskodás is nagyban hozzájárult. Persze, ahogy ezt NDK-s területen már megszoktuk, a vándordíjat csak fényképen tudtuk hazahozni.
FD HUN 70
World Championship 2011
For the 8th time, Szabolcs Majthényi and András Domokos took the gold medal on lake Garda, Italy, at the head of a brilliant fleet of 129 teams. Apparently, they don't feel like retiring. Their series of victory now looks truly legendary.
Report:
Néhány szó a körülményekről: 130 hajóhoz 2 sólya, ennek ellenére kevés volt a tülekedés, mert időben elkezdték a vízre szállást a versenyzők. Mi pont a víz mellett parkoltunk, így nem volt gondunk. A szél végig közepes volt (2-3), csak egyszer kellett 2-es ringlit használnunk, akkor elérte a 4-est, de végig a gyengeszeles génuával mentünk. A rendezés viszonylag zökkenőmentes volt, kivéve a 7. futam rajtját és néha a két csoport rajtolásának időzítését. Sajnos néha a második csoportot beleindították az első mezőny lee bójavételébe, ilyenkor nehéz volt tiszta szelet találni. A pálya klasszikus olimpiai háromszög volt, de a part közelsége miatt a raum kicsit tompa szögűre sikerült. Mindig a délutáni déli szélben vitorláztunk, csak az utolsó nap próbáltak egy reggeli északit, de túl későre rakták a rajtot, ezért azt le kellett lőni egy óra múlva. Általában a part fizetett rajt után, de voltak kivételek, ezért résen kellett lenni. Az sem volt mindegy, meddig húztunk a széléig és hogy milyen ritmusban értünk ki, mert néha úgy felpörgött a jobbcsapás, hogy a forduló után szinte szemben mentünk a mezőnnyel, de néha el lehetett csípni egy csíkot, amivel élesen a bójára lehetett vitorlázni. A raumokban is a szélcsíkoké volt a főszerep. Ha elcsíptünk egyet, megpróbáltunk mélységet szerezni, hogy a szakasz végén élesebb menettel siklásban maradjon a hajó. Ez persze csak akkor működik, ha nincs feletted egy fal, ami lefogja a szeledet. Sajnos minket rendre megtalált egy luvcsatázó német, aki miatt nem tudtunk a széllel menni, de például a holland ellenfelünk gyakran úgy jött föl 6-8 hajót, hogy alulról kikerülte az előtte lévőket, és a raumbójánál már az élmezőnyben volt.
Taktika: A csoportokra osztás miatt, az volt a taktikánk, hogy mindig a másik csoportból mellénk kerülő nagyobb ellenfelekre figyeltünk, mert a selejtezők alatt mindenkivel csak kétszer találkoztunk. Ehhez azért az is kellett, hogy megnyertük az első futamot a legerősebb párosításban, amikor a dánokkal együtt mentünk, így lépéselőnyből indultunk. De a negyedik futamban, amikor ismét összekerültünk velük, vezető helyről inkább a dánokat tartottuk, mert a selejtezőben utoljára voltunk együtt, és a hollandokat hagytuk egyedül, mert ők a mi csoportunkban voltak és később is tudtuk őket kontrollálni. Rajtoknál mindig a jó oldalon, de nem a csurmában helyezkedtünk el és a verseny felétől már az ellenfeleket is figyeltük, hogy ne legyünk túl távol tőlük. Sebességünk nagyon jó volt, bárkihez odaállhattunk! (Köszönet az új árbocnak, ill. Dini és csapatának!!!) Az 5. futamban fontos győzelmet arattunk, ráadásul a hollandok az utolsó szakaszban eladták a 2. helyüket, mert nem fogták rendesen a mögöttük lévőket. A hatodik futamban már főleg a hollandokra figyeltünk, de itt hibáztam a rajt után, mert nem szúrtam fel teljesen őket, megelégedtem vele, hogy kicsit lemaradnak és onnan próbáltam ismét sebességgel a lee-ben rajtolókhoz közeledni. Ezzel versenyben maradtak, sőt raumban a szokásos módon ránk fújta őket a szél, és a bójavétel után egy privát csíkkal elénk kerültek a 3. helyre. A hátszélben még próbáltunk egy extrém 2 raumos taktikát, de nem jött be, visszaestünk ötödiknek. Az utolsó szakaszban nagyon feljöttünk távolságban, de csak 1 hellyel előrébb futottunk be. Kramerék is ledolgozták az amerikait és másodikok lettek. Közben Bojsenék is gyűjtöttek 3. és 4. helyeket, így a döntőnek két-két pont különbséggel álltunk neki a mi javunkra.
A rendezőség nagyon erőltette a pénteki befejezést, ezért három futamra számítottunk. Az elsődleges cél a hollandok megverése volt az első futamban, ám az olaszok keresztülhúzták a számításainkat. Mármint a rendezők. A szél annyira nyugatias volt, hogy egy órán keresztül nem tudtak elrajtoltatni, folyamatosan belehalasztottak, végül egy fekete zászlós rajtot engedtek el, ahol olyan ferde volt a rajtvonal, hogy nem lehetett jobbcsapáson kimenni. Ebből óriási káosz keletkezett és többnyire a szerencsén múlott, hogy ki tudott kicsúszni a réseken. Mi nem kockáztattuk a BFD-t, de közben összetörték a hajónk orrát, és egy tragikus rajt után még a rossz oldalra is mentünk. Ez kb. az 50. helyet jelentette az első bójánál. Innen folyamatosan jöttünk fel, sőt az utolsó kreuzban egy takkon mentünk a befutóig, úgy felpörgött a balcsapás, míg a mezőny nagy része két hatalmas negatív húzással próbálkozott. 18-ig jöttünk fel, de az igazi mák az volt, hogy a hollandok csak 9-ek lettek, ami a második kiesőjük lett. A dánoknak pedig szerintem itt úszott el igazán a nyerési esély, mert tuti első helyről visszaestek 5-re azzal, hogy a mögöttük lévőket fogva kiverettek a partig és a jóval hátrébb lévők hamarabb fordulva alulról kikerülték őket.
A 8. futamban jól kellett mennünk, és ezt abszolváltuk is. Igaz a hollandok nyertek, de mi 3-nak futottunk be. A dánok nem találtak magukra és a 6. helyükkel már nem verhettek meg összetettben. Így az utolsó futamra nem maradt más feladat, mint a hollandokat megverni vagy annyira hátráltatni őket, hogy ne kerüljenek az első 4 közé. Ez utóbbi könnyebbnek tűnt, ezért a rajtnál rögtön rájuk álltunk. Az orrvitorla betekerőnkben meghaltak a csapágy golyók, ezért kitekert génuával kellett rajtolnunk. Nem mentünk közel az ellenfelünkhöz, nehogy gyanút fogjon, és amikor már biztonságban érezte magát, egyszer csak felette teremtünk és a rajtlövéstől kezdve nem engedtük ki a szorításból. Csak akkor tudott kiszabadulni, amikor egy másik holland direkt ránk ejtve elkezdett takarni. Ekkor viszont már olyan messze volt az élmezőny, hogy alig láttuk őket és kb. a 40. hely környékén voltunk. Innen már nem tudtak feljönni, csak 16-ig, így a 2. helyet is bukták. A dánok a sombrero-val vigasztalódhattak, bár nem volt felhőtlen az örömük. A miénk viszont igen. Az eddigi legnehezebb VB-t nyertük meg!
Mindenkinek köszönjük a szurkolást!
Olcsi és Domi
Eredmények: http://www.fragliavela.org/tl_files/contenuti/regate/classifiche/2011%20FD%20GOLD%20results.HTM
Results here >>>
Image gallery >>>
Kieler Woche 2011
Idén nem tudok túl érdekes beszámolót írni, mert nem igazán voltak ellenfeleink és viszonylag könnyedén nyertünk. Viszont az árbocunk nagyon jól működött és ez volt a legfontosabb eredménye a kint töltött időnek. Az időjárással nagyon szerencsések voltunk, 3 napig 3-5-ös szél fújt, csak az utolsó napra gyengült le, de így is meg tudták rendezni a 11 futamot. Sajnos a szoros rajtokat nem tudtuk gyakorolni, mert csak 21 hajó volt, ráadásul a nap végére még ez a szám is csökkent az erős szélnek köszönhetően, de azért volt néhány kompetens versenyző, akihez tudtunk sebességet viszonyítani. Nem volt olyan szél tartomány, amiben valaki gyorsabb lett volna nálunk, így általában 1-nek vettük a bóját, onnan pedig már nem volt nehéz megtartani a pozíciót a viszonylag kiszámítható szélben. Az egész verseny alatt kétszer voltak előttünk, ami főleg abból adódott, hogy hátradöntött árboccal néha beszorult a spinyófall a fock felhúzó mögé, és ilyenkor le kellett lazítani mindent, hogy rendesen fel lehessen húzni. Azóta átfűztük az egészet és kicseréltük a kötelet is, remélem rendben lesz. Végül gond nélkül nyertünk 10 futamot, így az utolsón már el sem indultunk, hogy időben jöhessünk haza, mert apróbb módosításokat kellett még végezni a szálingon, amit csak az üzemben lehetett megcsinálni. Reggel 7-kor már Diniéknél voltunk, és intéztük a módosításokat, mert este már indult volna tovább a hajó a Gardára. Ebbe a tervbe csak annyi hiba csúszott, hogy a buszban elszállt egy cső, így azt is javíttatni kellett. A régi ausztrál hajónkat kölcsönadtuk új-zélandi barátainknak, így egy plusz hollandival a tetőn egy nap csúszással tudott elindulni a szállítmány, ami Papp kollégának köszönhetően le is ért a helyszínre. Hétfőn kezdődik a VB Malcesineben, amire több mint 130 hajó jelentkezett, úgyhogy lesz izgalom.
Olcsi
Földvár Regatta Series
Ivan Dolesch Memorial
Spring Cup
